AKINEK ÉLETE A TERMÉSZETVÉDELEM

2019. augusztus 09. 00:28 - Blogtudós

1. rész

Ülünk a ház kertre nyíló teraszán, nem messze a gimnáziumtól, ahol anyai nagyapja évtizedekig volt tanár, végül igazgató is. Itt a kertben árnyas fák, dús bokrok védenek a nap hevétől. Emlékszem, ott, az utca túloldalán is valamikor óriás fák lombkoronája rejtegette a nagy gimnázium épületét. Most védtelenül áll az iskola, csupaszon, a fákat mind kivágták. Egyszerű kerti asztalnál beszélgetünk, a teraszt egy hatalmas karácsonyi kaktusz uralja. Állványon áll, ágai embernél magasabb állványáról majd a földig nyúlnak. A házigazda elárulja, vele egyidős.

Én akkor már a budapesti technikum harmadik osztályát kezdtem, amikor ő Bonyhádon az általános iskolát. Így aztán ugyanazon kisvárosban, de más utat jártunk, csak jó későn ismerkedtünk meg, ő a nyugdíjkor elején én az öregkor derekán. Perczel Mór szülőháza mögött van a kisváros egyetlen, védett arborétuma. Évtizedek óta elhanyagolt, az üresen álló, pusztuló házzal együtt. Szülővárosom iránti , el nem múló szeretetből próbáltam, megpróbáltunk egy kis, helyi, civil csoportot szervezni az arborétum megtisztítására. Beszélgető társam ismerte az arborétum minden fáját, bokrát, fűszálát. Nagy kedvvel tervezgettünk, jártuk a parkot, elvégre „fiatalok voltunk”. Jó össze is vitatkoztunk ki kell-e vágni az óriás, gyönyörű platánfát, mely nem engedi elég térhez már a mellette lévő fenyőt, mely előbb ott állt, mint a platán, mely alatt még Perczel Mór sétált. Hiába a fiatalok néha kíméletlenek az öregekkel, még a fáknál is. Végül a kezdeményezésünket a város vezetése megakadályozta, így elbukott, megmaradt viszont a kapcsolat, beszélgető társammal.

Alacsony nyugdíjból, egyedül él. Mégis szerencsés ember, mert egész életében azt csinálja, az a hivatása, amit gyermekkora óta imád. Középiskolás volt, amikor a Magyar Madártani Egyesület szekszárdi csoportjához csatlakozott, amelyet jelenleg ő vezet. Ma is járja, megfigyeli, kutatja és védi a természetet itt, a Duna Dráva nemzeti parkban és szűkebb pátriájában , a Völgységben. Nem mondja, de tudom, érzem, benne is zengnek Vörösmarty szép sorai erről a tájról:

„….Hogy fiatalságom tündérországa te voltál?
Halmaidat koszorúzza borág, koszorúzza tetődet
Százados erdőség; köztök, mint égi maradvány,
Nyúlnak el a völgyek, fiatal szépséggel igézők:
Ott mikor elfáradt testem nyugalomra hanyatlik,
Lelkem az ifjúság képét öltözve magára,
Ábrándozva bolyong egyedül a csörge pataknál,…
….Állni fog emlékeim közepett a széplaki bús rom.
Elfárad, míg az erdőket megjárja morogva
A rontó zivatar, s halmán, mint fülmilefészek,
Csendesen áll Széplak, vésztől nem bántva, közöttük..”

(Vörösmarty Mihály: Széplak)

Beszélgető társamat 2011-ben a Magyar Köztársaság Elnöke példaértékű természetvédelmi elkötelezettségéért, szakmai kiállásáért a Zengő-hegy értékeiért a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjével tüntette ki.

Tóth István Zsolt
erdőgazdálkodási technikus.

- Ma is kivágná a Perczel arborétum hatalmas platánját?

Szakmailag az lenne a helyes. Most, hogy átépítik a Perczel házat sportközponttá, a kertet is rendbe teszik, de azt nem tudom, mi lesz a platánnal. Láttam terveket, azok nagyjából rendben vannak.

- Nem lehetne a platán koronáját úgy megformázni, hogy megmaradhasson?

Én is sajnálnám, de a hibát akkor vétették, amikor az idős és szoliter helyzetben lévő erdei fenyő mellé ültették és nem számoltak a platánfa jellemzőivel. A természetben jó szándékkal is lehet károkat okozni. Ezek viszont nagyon nehezen javíthatóak, hiszen itt élő szervezetekről van szó.

- Nagyon szép könyvet jelentetett meg idén nyáron szerzőtársakkal a Perczel kastély parkja botanikai érdekességeiről. Gyönyörűek a képek, az egész könyv és nem is drága. Nehezen jött össze?

Azt mondhatom jó érzéssel tölt el az a helyi összefogás, aminek lett is eredménye. Egyik szerzőtársam sikeresen menedzselte is a megjelenést, a szerkesztőnk, pedig- aki ugyancsak helybeli- olyan ötletekkel is járult hozzá, amire mi nem is gondoltunk, hogy a fák mellett kis képekkel mutassuk be közelről a leveleket, vagy éppen az adott fa virágát, termését.

- Javasolhatok valamit én is?
Csak tessék.

- A város valóban történelmi kertje, a már említett arborétum Perczel Mór szülőháza mögött terül el. Ez jó száz évvel idősebb, mint a Perczel kastély parkja. Igen értékes, régi fák élnek még benne. Értékmentő lenne erről az arborétumról egy hasonló könyv ettől a szerzőcsoporttól. Mi a véleménye?

Szép gondolat.

- Ezer szállal kötődik a gimnáziumhoz. Egykori igazgató nagyapja ültette az udvari park fáit, ön is itt érettségizett. Most mit javasol a gimnázium fásítására?

Korábban kérték a véleményem az udvari fák ügyében, aztán mégis, a javaslataimat részben elfogadva, teljesen egészséges fákat is kivágtak és úgy kommunikálták, hogy szakembert megkérdezve végezték a munkát, akkor ne kérdezzenek, ha úgy is úgy csinálják, ahogy akarják. Az utcai fákról senki nem kérdezett, de itt van ennek egy olyan oldala is, hogy a szép épület látványát takarják a fák, ilyen megközelítésben van igazságuk is.

- Hát senkiként én most kérdezem.

Hársfákat ültetnék végig. Szép lombosak és virágzáskor még illatoznak is.

- Ha már itt tartunk, a városban nagyon sok a fa nélküli, kopasz utca, utcaszakasz. Mi lenne, ha végig járnánk a várost és felmérnénk, hogy hova és milyen fát lehetne ültetni?

Erre is érvényes a jó szándékú károkozás esete, ha az ember nem ért valamihez. Ehhez érteni kell, nekem a városrendezés nem szakmám. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy kinek mi tetszik, vagy nem tetszik, mert a háza előtt faleveleket kellene söpörni, és a villanyvezetékek miatt nem lehet akármilyen magas a fa satöbbi, satöbbi.

- Van ilyen szakember, felelős a városvezetésben?

Nem tudok róla.

- Hát jó, illetve nem jó, de beszéljünk az Ön szakterületéről. Van a városban erdő?

Nincs.

- Nem kellene?

Miért merül ez fel Önben?

- Valahogy védekezni kell a klímaváltozás ellen, vagy nem?

Jól hangzik, és sokan beszélnek erről manapság. Én egy kicsit felfújtnak érzem a témát, múló divatnak.

- Ez meglep. Kifejtené?

A Föld történetében már sok klímaváltozás lezajlott, és ezeket a természet minden esetben önmaga lerendezte. A természet rendjébe nem lehet büntetlenül beavatkozni és mi emberek is, csak egy faj vagyunk a Földön.

- Szerintem éppen ezt tesszük a sok műanyaggal, a hihetetlen légi- és autóforgalommal, az esőerdők irtásával, a fejlett világ túlfogyasztásával és hosszan folytathatnám. De ez itt és most nem a vita helye. Szóval, erdősítés a szülővárosunkban.

Kellene és lehetne is. Persze figyelembe kell venni a városfejlődés-növekedés égtáji- földrajzi irányait. Látható, hogy milyen irányba növekedik a város. Itt kellene kijelölni erdősítendő területeket. Egy erdőtelepítés, amíg abból lombos erdő lesz legalább húsz év, ha sorfákat ültetünk és nem pici csemetéket. Tehát azt a területet erre kell szánni és érintetlenül hagyni a városi parkerdő számára, a városépítés ezt aztán körbeveheti.

- Mondana példákat?

A Mátyás király utca és a Kolta László utcák által határolt terület, a Fáy telep végén utolsó épületsortól Majos irányába. Szép kis erő lehetne. Védené, és jó levegővel árasztaná el a városrészt. Aztán itt van a termálfürdő körüli terület, itt is lehetne egy parkerdő.

- Mióta foglalkozik az erdőkkel?

Kimondani is sok, negyvenhét éve, a Gemenci Erdőgazdaságban kezdtem gyakornokként, Szegeden szereztem erdőgazdálkodási technikusi képesítést. Szekszárdon voltam a városi parkfenntartó művezetője vagy tíz évig, aztán következett- egy év megszakítással- a Dél-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság, mai nevén Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság Pécsen. Természetvédelmi őr munkám alól 2004 végén létszámcsökkentés indokával felmentettek. Több kitérő után 2011 őszétől ismét a Duna-Dráva Nemzeti Parknál dolgoztam. 2016 őszétől nyugdíjas vagyok.

- De hát dolgozik.
Igen, szerencsére.

- Az is szerencse, hogy egészségileg jól bírja, hiszen sokat kell gyalogolnia. Hányas lába van?

Negyvenhetes.

- „Gyalogolni jó” ez a címe Móricz Zsigmond egy kötetének. Nem tudom az írónak hányas lába volt, mennyit ment gyalog, de harminc évig járta az országot és írt riportokat.” Menjetek ki a természetbe s ismerjétek meg egymást ott, ahol az ember őszinte lesz, mint a növény s az édes, szép mezei állat" – írta. Élete utolsó tavaszán a Hortobágyra látogatott el, a 'Hortobágy tavaszi lélegzetét' megírni." Ön mennyit gyalogolt eddig, tudja?

Autóval csak a helyszínekig lehet menni. Autóból nem lehet megfigyeléseket végezni és adatokat gyűjteni védett növényekről, állatokról. Autóval nem lehet erdei túrákat vezetni, fiatalokat természet ismeretre, szeretetre nevelni, én pedig túrákat is vezetek minden érdeklődő számára. Gyalog, mert szeretek gyalogolni. A Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzetben 9300 hektáron figyelhettem és őrizhettem a természetet. Hogy mennyit gyalogoltam 40-45 év alatt? Egy évben átlag 123 napot töltöttem terepen, és ez napi 10 kilométer gyaloglást jelentett körülbelül. Kiszámolva ez mintegy 55 ezer kilométer. Egyszer körbeértem volna a Földet és még ismét eljuthattam volna Bonyhádtól Új-Zélandig, mindezt gyalog.

- Ebben a teljesítményben azért biztosan volt szerepe annak, hogy fiatal korában sportolt.

17 évig atletizáltam, súlyt löktem. 15m 60 cm-rel, egészen 2005-ig én voltam ebben a számban a Tolna-megyei csúcstartó. A sport arra tanított, hogy kitartó szorgalmas munkával lehet eredményt elérni. A természetvédelemben is így dolgoztam.

- Miért tartja fontosnak a természetvédelmet?

Nagy szavak nélkül hitvallásom, hogy a környezet és természetvédelemért tett erőfeszítések tulajdonképpen egyelőek a földi élet megőrzésével. Minden embernek tisztán kellene látnia, ha így pusztítjuk a természetet, mint mostanában tesszük, akkor a földi élet jövőjét veszélyeztetjük. A természet megőrzése és megóvása lehet csak az egyetlen út az emberi élet megőrzésének a Földön, és ha ezt nem így érezzük, akkor sem a saját életünket, sem a másokét nem becsüljük.

Folytatása következik >>

Karácsonyi kaktusza nyáron